Környezetvédelmi szempontból a mezőgazdasági növénytermesztés során sok kritika éri az agrokemikáliák (műtrágyák és növényvédőszerek) felhasználását. E témakörön belül is talán az egyik legvitatottabb pont a N-műtrágyák alkalmazása. Cáfolhatatlan tény, hogy helytelen és szakszerűtlen felhasználásuk komoly környezetvédelmi problémákat vethet fel és alapvetően hozzájárulhat a felszíni és felszín alatti vizeink nitrátosodási folyamatához. Ebből adódóan szakmailag nagyon fontos kérdés a N-műtrágyák veszteségmentes felhasználása nem csak környezetvédelmi, de gazdaságossági megközelítésben is. A termesztett növényeink közül a kalászos gabonák, ezeken belül is az őszi búza reagál a legérzékenyebben a nitrogén ellátásra.
Mivel az őszi búza vetésterülete meghaladja hazánkban az egymillió hektárt, nem lehet közömbös a nitrogén utánpótlás szakszerűsége.
Az őszi búzának vetésétől a tél beálltáig nagyon minimális zöldtömeget kell előállítani, ezért a N-igény elhanyagolható ebben az időszakban. Normál körülmények között ezt a N-igényt a termesztésre alkalmas talajok tudják biztosítani. Az ősszel javasolható maximum 30 kg/ha N-hatóanyag a kisebb technológiai hibák kiküszöbölésére és a szármaradványok bedolgozása mellett is elegendő.
A talajban lévő felvehető nitrogénformák mennyisége, a felhasznált nitrogén hatékonysága nagyon nagymértékben függ az időjárástól, emiatt a talajvizsgálatokon alapuló szaktanácsadás leggyengébb láncszeme a humusztartalom mérésén alapuló nitrogéntrágyázási javaslat. Ennek kiváltására alkalmas a talajok tél végi, kora tavaszi ásványi-N tartalmának mérése, az un. Nmin-módszer. Főleg az őszi vetésű (ezen belül is a gabonafélék) növények fejtrágya adagjának meghatározására dolgozták ki ezt a módszert már több mint 30 évvel ezelőtt Németországban és azoknál a kultúráknál eredményes elsősorban, ahol a vegetáció megindulásakor a növényekben intenzív nitrogénfelvétel indul meg.
Az ásványi-nitrogén mérésén alapuló trágyázási szaktanácsadás lényege az a felismerés, hogy kapcsolat van a kora tavasszal (tél végén) a talajban (az alkalmazott módszer esetében a talaj 0-30 és 30-60 cm-es rétegében) található ásványi-nitrogén mennyisége és az optimális termés eléréséhez szükséges nitrogén mennyisége között. Az őszi kalászosok fejtrágyázásához már 20 éve használja a magyarországi környezeti feltételekhez adaptált módszert a kaposvári székhelyű Talajerő plusz Kft. Sok esetben még fagyott talajból történik a mintavétel, majd a gyors laboratóriumi vizsgálat után, 4-5 napon belül elkészül a táblaszintű szaktanácsadás. Ezt a módszer a talaj kora tavaszi nitrát-N tartalmának mérésére kalibráltuk, így alkalmazásakor elég e paramétert mérni, a nehezebben mérhető és kalibrálható kicserélhető ammónium-N tartalommal a gyakorlati szaktanácsadás során nem kell számolni.
A módszer gyakorlati bevezetése óta megállapítható, hogy az egyes, egymástól nagyon eltérő gazdasági eredményt adó évjáratokban a humusztartalom alapján javasolható nitrogén fejtrágya mennyiségének 40-110%-a volt az e módszer alkalmazásával pontosított javaslat. A módszer minden évben alkalmazott, állandó kontrollja a szárbaszökkenés kezdetén végzett növényanalízis.
A kora tavaszi nitrát-N érték talajainkban elsősorban termőhely függő, de adott termőhelyen belül is az egyes évek között jelentős ingadozást mutathat. Az ingadozás adódhat:
- az elővetemény trágyázása, termése, nitrogén-felvétele közötti különbségből,
- az őszi mineralizáció mértékétől, mely függ:
- az előveteménytől,
- a betakarítás időpontjától,
- a növényi maradványok alászántásától, valamint
- az időjárási tényezőktől,
- az ősszel képződött (felhalmozódott) nitrát-nitrogén téli elmozdulásától, vagyis kimosódásától.
Az utóbbi években már 18-25.000 ha-on végzünk Nmin vizsgálatra alapozott szaktanácsadást az ország szinte minden térségére kiterjedően. A vizsgált terület nagyobb részére csernozjom, vagy csernozjom jellegű talaj, a kisebb része erdőtalaj.
A húsz éves adatsor alapján megállapítható:
Egyértelműen látszik, hogy mennyire jelentős az évjárat hatása az „áttelelő” (tavasszal, a vizsgált talajrétegben mérhető) ásványi nitrogén mennyiségére. A vizsgált adatbázisban a táblánkénti szórás is igen nagy minden évben. A fentiekből az az általános következtetés levonható, hogy a talajban a vegetáció indulásakor meglevő, a növények számára rendelkezésre álló nitrogén mennyisége előre nem becsülhető. Ezért minden évben vizsgálni kell tél végén, a vegetáció megindulása előtt az ásványi-N tartalmat és mivel a mért értékek nem is általánosíthatóak, csak arra a táblára ad megbízható információt, amit megvizsgáltunk.
A vizsgált évek átlagában a felső talajréteg (0-30 cm) ásványi-N tartalma a legtöbb évben kisebb volt az alsó rétegnél (30-60 cm), ahonnan már lemosódási veszteségek is előfordulhatnak. Az ásványi-nitrogén vizsgálatok alapján az is megállapítható, hogy az ősszel kiadott, és a növény által a tél végéig fel nem használt nitrogén az évjáratok többségében nagyrészt elveszik a növény számára mint tápanyagforrás, mert a mélyebb talajrétegekbe mosódik. Ez azt is jelenti, hogy a környezet terhelésén túl a befektetett pénz hatékonysága is kicsi és esetleges. Az „áttelelő”, a tavasszal kimutatható nitrogén mennyisége gyakorlatilag nem mutat összefüggést az ősszel kiadott nitrogén mennyiségével.
Az adatokat elemezve megállapítható, hogy az ásványi-nitrogén tartalom alakulására (és így az őszi búzára javasolt fejtrágya mennyiségére is) legnagyobb hatással hazánkban az évjárat van. Az elővetemények közül a pillangósok pozitív hatása ugyan egyértelmű, de évjáratonként nagyon változó a talajszelvényben maradó nitrogén mennyisége. A többi elővetemény hatása az egyes évjáratokban nagyon eltérő volt, de ez a vizsgált évek átlagában kiegyenlítődött. A gyakorlatban az is bebizonyosodott, hogy az ásványi-N vizsgálatokra alapozott tavaszi kalászos fejtrágyázás hatékony és eredményes módszer, ezért a korábban megszokott adagoknál akár nagyobb, vagy akár kisebb javaslatot is el lehet, és el is kell fogadni. Nincs szükség túlbiztosításra, mert úgy sem lesz hatékony, viszont nem lehet kihasználni az évjáratban rejlő terméslehetőségeket a javasoltnál kisebb dózisú nitrogénnel.
Nagyon fontos kérdés a kora tavaszi N-fejtrágya kijuttatásának időpontja és megosztása.
Akár termés-meghatározó tényező is lehet, hogy a tél végi, tavaszi vegetáció megindulásakor már jelen legyen a felvehető N a búza számára. Már csak egy rövid ideig tartó N-hiányos állapotra is jelentős terméscsökkenés lehet a válasz.
Egészen a legnagyobb zöldtömeg kialakulásáig (kalászhányásig) folyamatos a N-felvétel, amit biztosítanunk kell. Tehát nagyon fontos a környezetet még nem veszélyeztető, de korai első N-adag kijuttatása az ásványi-N vizsgálatok alapján. A második kijuttatási időpont a szárbaszökkenés kezdete és lehetőleg nem később.
A későn végrehajtott második fejtrágya adagnál mindig jobb hatékonyságú az egy menetben kora tavasszal kiadott nitrogén. Erről a gazdálkodónak kell dönteni a lehetőségei alapján.
A jövőben a biztonságosabb értékesítés miatt mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fektetni a jó minőségű búza előállítására.
Természeten ennek a kritériumnak a biztosítása is többféle termesztéstechnológiai feltétel együttlétét feltételezi, de a tápanyag-gazdálkodás is fontos szerepet játszik a jó minőség elérésében. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a minőség alakulása alapvetően évjárat és fajtafüggő, vagyis utóbbi elemek hatása jóval nagyobb a minőségre. Viszont az is igaz, hogy rossz nitrogén és foszfor ellátás mellett a kedvező évjárat lehetőségét sem tudjuk kihasználni sem mennyiségi, sem minőségi szempontból. Tehát az a cél, hogy a korábban felvázolt módszerek együttes alkalmazásával a betervezett termésszinthez (termés mennyiséghez) biztosítsuk a megfelelő N-hatóanyagot.
A tapasztalatok alapján állítható, hogy a búza minőségét a virágzáskori jobb N-ellátás javíthatja. Tehát ha ebben az időszakban sikerül a talajoldat magasabb N-koncentrációját biztosítani, az minden bizonnyal jobb sikértartalmat eredményez. Ennek elérését az eredeti termésszint biztosításához szükséges N-hatóanyagon felül, további 30-35 kg/ha N-el érhetjük el virágzás kezdetén, kedvező időjárási körülmények között.
Ha ebben a vegetációs időszakban nincs elegendő víz a talajban, akkor a minőségjavító N-trágyázás nagy valószínűséggel nem érheti el a célját.
Gyakorlati tapasztalat alapján viszont az is kimondható, hogy a tél végén a tervezett termés mennyiség eléréséhez szükséges N hatóanyag-mennyiséget semmiképpen sem érdemes „megfejelni” a jobb minőség eléréséhez szükséges 30-35 kg N-hatóanyaggal, mert az a „plusz hatás nem tart ki” a virágzásig. Tehát erről a kérdésről a virágzás előtt kell dönteni az időjárási körülmények mérlegelésével.
Az ásványi-N vizsgálatok alapján kiadott nitrogén fejtrágya mennyiségének ellenőrzésére nagyon jól bevált a bokrosodás végén, szárbaszökkenés kezdetén végrehajtott növényanalízis. Ilyenkor pontosan megítélhető a növény tápláltsági állapota, a N-ellátásban végrehajthatók az esetleges korrekciók. Természetesen a növényanalízis a többi makro-, mezo- és mikroelem ellátás vonatkozásában is pontos információkat nyújt. Még a harmonikus tápanyagellátásra törekvő gazdálkodó esetében is előfordulhatnak különböző tápanyag aránytalanságok.
Mészlepedékes csernozjom talajokon pl. gyakran előfordul , hogy „normális” makroelem ellátottság mellett a búzánál előfordul „relatív” Cu-hiány a növényekben, amit a levélanalízis megbízhatóan kimutat. Ilyen esetekben célirányosan lehet orvosolni a problémát monokelátok felhasználásával. A nem szakképzett termelőknél mindenképpen javasolt szaktanácsadó igénybevétele ezeknél az eljárásoknál.
A fentieket összefoglalva egyértelműen megállapítható, hogy az őszi búza N-trágyázásához rendelkezünk egy olyan módszerrel, amivel a legkritikusabb igények is kielégíthetők környezetvédelmi szempontból. Az ismert lehetőségek közül ez az eljárás a legszakszerűbbnek tekinthető és a költségfelhasználás oldaláról is a leghatékonyabb.
