A kukorica trágyázása

A mi klímánkon a kukorica magas szinten és viszonylag nagy biztonsággal termeszthető növény. Bár nagy tápanyag igényű, a tápanyaggal korábban magas szintre feltöltött talajokon - jelenleg még - csak nitrogéntrágyázással is eredményes lehet.
A kukorica tápanyagigénye termőhely függvényében, és közepes szintű talajellátottságot feltételezve:
N: 20-28 kg hat.a./tonna termés
P2O5: 11-22 kg hat.a./tonna termés
K2O: 18-26 kg hat.a./tonna termés,
tehát nagy nitrogén igényű, a foszfor igénye közepes, és a kálium igénye magas.
A jó mészállapotú talajokat kedveli, de a gyakorlatban savanyú talajokon is eredményesen termesztik. A meszezésre szoruló területeken általában kukorica alá meszeznek, mert a friss meszezésre igen jól, jelentős terméstöbblettel reagál.
Jelentős a vízigénye, és a jelenlegi, nagy termőképességű fajták esetén a legtöbb évjáratban ez korlátozza a terméslehetőségeket.
A hosszabb tenyészidejű fajták termőképessége nagyobb, bár nem minden évjáratban lehet őket időben betakarítani. Ma többségében a rövidebb tenyészidejű fajták a meghatározók, és a fajtaválasztásnál egyre inkább lényeges szemponttá válik, hogy milyen a fajta vízleadó képessége, hiszen az energia drága, és eredményesebb a gazdálkodás, ha kevesebbet kell szárítani.
Rendkívül fontos a jó technológia : a jó minőségű és időben elvégzett talajmunka, a víztakarékos gazdálkodás, a megfelelő időpontban elvégzett vetés, az egyenletes tőszám biztosítása, az időben és hatékony szerekkel végzett növényvédelem is.

De tényleg csak az évjárat, a megfelelő, jó vetőmag, a fajta tenyészidejének hossza és a jó technológia határozza meg, hogy mennyi a betakarított termés? Valóban kihasználtuk a terméslehetőségeket akkor, ha jó az évjárat, valóban csak a vízhiány miatt lett jelentősen kisebb a termés aszályos évben? Tényleg csak ezek határozzák meg a biztonságos kukoricatermesztést?

Sajnos, sok esetben nem veszünk figyelembe egy nagyon fontos, termés-meghatározó tényezőt, a tápanyag utánpótlást! Nemcsak nitrogéntrágyázásra van szükség, de foszfor és káliumpótlásról is gondoskodni kell! A növény energiaháztartásában a foszfor meghatározó szerepű, a kálium pedig többek között a vázanyag építő eleme.
Tápanyag-gazdálkodást kell végeznünk a kukorica területeken is, mert az egyre jobban kizsarolt talajokon csak ideig-óráig lehet magas szinten termelni.
A talaj egyensúlyi rendszerében a talajzsarolás is folyamat, mely nem azonnal jelentkezik drasztikus terméscsökkenésben (mi sem leszünk betegek azonnal, ha pl. hosszabb ideig nem kap a szervezetünk C-vitamint), de ha jelentkezik, sokkal nehezebb lesz majd a „régi” termőképességet visszaállítani (a gyógyult beteg is csak hosszú lábadozás után munkaképes).
Az ilyen gondok elkerülése, megelőzése sokkal egyszerűbb, mint az „orvoslás”.

Ezen bevezető után az agrokémiai szaktanácsadásban eltöltött 35 év tapasztalata alapján szeretném a kukorica tápanyagellátásának legfontosabb elemeit bemutatni. Nem feltétlenül csak az optimális megoldásokat, mert ideális trágyázás mellett (talajzsarolás nélkül) a jelenlegi feltételek mellett nem is lehetne eredményesen gazdálkodni. Ha azonban a szakmai szempontokat sorra vesszük, a legfontosabb elemek betartásával hosszú távon „elodázható” az az állapot, amikor már drasztikus terméscsökkenésben is megnyilvánul a talajzsarolás.

A talajunk jelenlegi tápanyag-állapotáról csak analízissel szerezhetünk tudomást. (A talaj minősége, a terméslehetőségeket meghatározó termőképessége adottság, melyet az Aranykorona érték többé-kevésbé jól kifejez, de ha ez nem is tökéletes, a gazda tapasztalata ebben a tekintetben teljesen egyértelmű. A talajaink tápanyag-ellátottsága azonban a mai termelés szintjén mesterséges, és jóval magasabb kell, hogy legyen, mint a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képessége. Ezt nem lehet „tapasztalatból” megítélni, tehát a vizsgálatokat el kell végeztetni. A mintavétel nagyon lényeges, mert ebben nagyot lehet hibázni. A laboratóriumban ugyanis csak annak a kb. 1 kg talajnak a tápanyagtartalmát adják meg, amit bevittünk. A megfelelő mintavétel biztosítja azt, hogy az valóban jellemezze a vizsgált területet, vagy területrészt.)

A vizsgálat alapján maximum öt évig lehet megfelelő minőségben táblaszintű trágyázási javaslatot készíteni. (A háromévenkénti vizsgálat lenne ideális, mivel az ellátottságban bekövetkező kedvező vagy kedvezőtlen változást, folyamatot, ekkor már észleljük, és a vizsgálatnak megfelelően előbb be lehet avatkozni.)

Nitrogén trágyázás

Nagy a nitrogénszükséglete, de a növekvő termésekkel az 1 tonna termés eléréséhez szükséges műtrágya-nitrogén mennyisége csökken. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy adott termőhelyen az elérhető magas (10t/ha feletti) termésszinten a 170 kg/ha nitrogén hatóanyag dózis mindentől függetlenül egy olyan felső határ az én javaslatomban, amely fölött semmiképpen nem javaslok nitrogént kijuttatni. Ahol ugyanis ez a szint elérhető, ott ez a dózis elegendő ahhoz, hogy a nitrogén ellátás ne korlátozza az évjáratban és a jó technológiában rejlő lehetőségeket.
A nitrogén műtrágyázás helyes technológiáját a kukorica nitrogén igénye mellett a növény tápanyag-felvételi görbéje, üteme befolyásolja. Tudjuk, hogy a kukorica nitrogén felvétele viszonylag egyenletes szinte az egész vegetáció során. Nincsenek jelentősen kiugró nitrogén felvételi időszakok, de hosszú ideig igényli a nitrogént.
Tudjuk azt is, hogy a fejlett kukorica gyökere a teljes tenyészterületet behálózza tápanyagfelvevő gyökereivel, tehát nem igényel koncentrált kijuttatást.
Mindezek alapján jó technológia az, ha a szükséges nitrogént a vetés előtt egyenletesen juttatjuk ki.
Ma a gyakorlatban elterjedt az, hogy a mag mellé mintegy starterként kijuttatott nitrogén esetén kevesebb is elegendő, illetve elterjedt nézet az is, hogy a kukorica megosztott (vetés előtti és 4-6 leveles állapotban történő) nitrogén trágyázási technológiája eredményesebb. Véleményem szerint a fentiek egyike sem „rossz” technológia, csak értelmetlen, vagyis semmivel nem hatékonyabb, mint a vetés előtt egyenletesen kijuttatott nitrogéntrágyázás technológiája. A kukorica fentiekben leírt tápanyagfelvétele (ideje és módja) ezt egyértelműen bizonyítja.
Az a nézet pedig, hogy mag mellé kijuttatva kevesebb nitrogén is elég, ebben a formában tévedés. Az viszont igaz, hogy – éppen a viszonylag egyenletes nitrogén felvétel következtében – az ideális mennyiségű nitrogén dózis csökkentésével (bizonyos talajokon akár az optimum 60%-áig) nem vállalunk olyan nagy kockázatot, amelyet „felelőtlenségnek” tekintenék. Tudjuk ugyanis, hogy a kukorica jó terméséhez sok víz kell, különösen a meleg nyári időszakban. Ha ez megvan, a legtöbb talajban olyan jelentős mennyiségű nitrogén képződik, mely pótolja (pótolhatja) azt, amit mi kockázatként vállaltunk! Ez indokolja a „kevesebb is elég” megfogalmazást, és nem az, hogy a mag mellé juttattuk ki.
A lényeg tehát az: az optimum alatti nitrogéntrágyázásnak mindenképpen van kockázata, de termőhelytől függően különböző mértékben csökkentve a dózist, - még elfogadható mértékű kockázattal - megtehetjük.
Az osztott műtrágyázással kapcsolatban a hosszú tápanyagfelvétel az „ellenérv”. A tápanyag-felvételi időszak első negyedében megosztott nitrogénnek, - beleértve a nyári időszak fentiekben leírt meghatározó szerepét – nem lehet túl nagy jelentősége. A folyékony nitrogén megjelenésekor kultivátor kapa mögé szerelt ejtőcsöves megoldással kísérleti tapasztalatom is van arra, hogy bár a kukorica növényen a szemem a kezelés után gyönyörű dolgokat látott, - de a végeredményre nem volt hatással.
A fenti elgondolások azonban nem rosszak - ha nem akarunk olyan dolgokat belemagyarázni, ami nem állja meg a helyét – abban az esetben, ha ezen megoldások a gazdálkodó számára nem jelentenek plusz költséget, vagy akár költségmegtakarítással is járnak!

Kukorica trágyázására bármelyik forgalomban levő nitrogén műtrágyát hatékonyan lehet alkalmazni, de karbamid használata esetén azonnali bedolgozás szükséges a veszteségek elkerülése érdekében, és legalább két héttel vetés előtt kinn kell a karbamidnak lenni a területen a csírázásgátló hatás elkerülésére. (Megjegyzem: annak ellenére, hogy ez igen köztudott szakmai „előírás”, én még nem találkoztam közvetlen vetés előtt kijuttatott karbamid esetén sem ezzel a „mellékhatással”.)

A nitrogénnel kapcsolatban még egy dologról feltétlenül szólni kell: az őszi, az un. pentozán hatás elkerülésére szolgáló nitrogén adag kijuttatásáról. Ez a gyakorlat elméletileg az ideális technológia része, de a mai viszonyok között, sem gazdaságilag nem rentábilis, sem a környezetkímélő gazdálkodás elveinek nem felel meg. Itt ismét hivatkozom a kukorica hosszú és viszonylag egyenletes nitrogén felvételére. Az évi nitrogén adag vetés előtti kijuttatásával, amennyiben abból a lebontó szervezetek átmenetileg „elvesznek”, nem befolyásolja a kukorica megfelelő nitrogén táplálását.
(A mi klímánkon a talajból történő nitrogén kimosódás csak a vegetáción kívüli, téli időszakban képzelhető el, vegetációban gyakorlatilag ezzel nem kell számolni!)

Foszfortrágyázás:

A kukorica közepes foszfor igénye azt jelenti, hogy a talaj megfelelő foszfor-ellátottsága mellett a friss foszfor trágyázás az általam alkalmazott un. minumum trágyázási technológiában elmaradhat, (ezt a tápanyagot majd egy olyan kultúra kapja meg a forgóban, mely jól reagálhat a friss foszforra). Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelentősége a kukorica foszfortrágyázásának, hiszen jó termés esetén jelentős a negatív tápanyagmérleg a területen. Gyenge foszfor ellátottság mellett pedig mindenképpen ki kell juttatni a foszfort (talajvizsgálat)!

Az ideális technológiában szerepe van a startertrágyázásnak is! A foszfor, mint energiaforrás a kezdeti időszakban a magból származik, mely kedvező körülmények között elég addig, amíg a növény képes a talajból történő tápelem felvételre. (Mélyre vetett kukorica esetén foszforral magas szinten ellátott talajon is láttam már erősen lila, foszforhiányos állományt.)
A mag mellé adott foszfor műtrágya, – ha csak egészen kis hányadában megy is oldatba erre az időszakra – átsegíti a növényt az „átmeneten”, így nagyon kedvező hatású lehet.

Az alaptrágyázás időszaka az ősz, hiszen a tápanyag-egyensúly tavaszra beáll. Tavaszi alaptrágyázást azért sem javaslok, mert ekkor csak a hagyományos alaptrágyáknál vízoldhatóbb – és jóval drágább – alaptrágyákkal érdemes elvégezni.

Káliumtrágyázás:

Kimondottan kálium igényes növény. A minimum technológiában ez azt jelenti, hogy még jó kálium ellátottságú talaj esetén is, amennyiben két évig egymás után kukorica termelés folyik a táblán, az egyik (többnyire az első) évben, káliumtrágyát fontosnak tartok kijuttatni. (Ebben a technológiában ilyenkor az adott évi tervezett termés káliumigényének teljes kielégítése szükséges.)
Különösen fontosnak tartom, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a káliumtrágyázás az elkövetkező időszakban, mert a partnereimnél 320.000 ha terület talajvizsgálata azt mutatja, hogy a kálium csökkenése a talajokban egyre erőteljesebb! (A foszfor csökkenése már korábban érzékelhető volt, így eddig csak erre koncentráltak a termelők.)

A kukoricatermő területeken különösen nagyon lényeges, hogy visszanyerje „becsületét” a káliumtrágyázás is, mert a korábban már leírt – könnyebb megelőzni a problémát, mint orvosolni – elv alapján ennek egyértelműen itt az ideje!
(A Duna túlsó oldalán gazdálkodó partnereimnél ez a gond egyelőre még nem mutatkozik meg élesen, de a Dunántúlon a probléma már most is él, és ha nem figyelünk oda – hat is!)

A jó kálium ellátottság (bizonyos rövidebb időszakok esetén) növeli az aszálytűrő képességet is. Emellett, mint minden növény esetében, a talaj jó foszfor és kálium ellátottsága növeli a termésbiztonságot. E tápelemek tekintetében a jó ellátottság fenntartása érdekében folyamatokban kell gondolkodnunk, technológiában, nemcsak növényekben. Ha foszfor és káliumtrágyázás hatására jelentős termésnövekedést tapasztalunk, - bármennyire örülünk is a nagyobb termésnek - a probléma nemcsak az adott növénynél, de az egész forgóban jelen lesz. A gond – és ezzel együtt a megoldás szükségessége - túlmutat tehát az adott évi növényen!

Az alaptrágyázás időpontjára vonatkozóan a javaslatom azonos a foszfornál leírtakkal.

Összefoglalva: a rendszeres talajvizsgálatokra alapozott, hatékony tápanyag-gazdálkodással elérhető, hogy ne legyen terméskorlátozó tényező a tápanyag a kukorica esetén sem, és emellett a lehető legkisebb ráfordítással azt is elérhetjük, hogy az elkerülhetetlen talajzsarolás ellenére se legyen problémánk a következő növények termesztésében.

Műholdas mintavétel

Precíziós tápanyag-gazdálkodáshoz szükséges műholdas mintavételt és szaktanácsadást is végzünk.

Tevékenységünk

- trágyázási szaktanácsadás talajvizsgálatok alapján
- talajvizsgálat, növényanalízis - mintavétellel
- szaktanácsadás ásványi-N vizsgálat és növényvizsgálat alapján
- precíziós tápanyag-gazdálkodás
- hiánybetegségek felderítése